By: 001

Tatai malmok nyomában

Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és polgárai történeteiről.


Tatai malmok nyomában

 

Bevezetés

 

            A Vértes-hegység és a Gerecse-hegység találkozásánál, a Kis-Alföld keleti szélén található Tata városa. A város beleterületén két jelentős tó és több forrás is található. Mindezeknek köszönhetően nevezik - joggal- Tatát a „vizek városának”! Természeti adottságainál fogva, mivel Tata vizekben gazdag volt és hatalmas karsztforrásai voltak alkalmasnak kínálkozott vízimalmok telepítésére.

Hazánkban a 12. században a gyenge teljesítményű kézi- és szárazmalmok helyett egyre inkább a vízimalmok használatára álltak át. Ebből az időből említik a pilisi ciszterci kolostor malmát.

Történeti visszatekintés

Tatán legkorábban, 1234-70 között, a pannonhalmi bencés apátság két malmáról maradt fenn említés. A 13. században már a tatai apátságnak is volt 2-3 malma. A veszprémi káptalan is vásárolt itt egy malmot. IV. Béla király uralkodása alatt Tata a királyné birtoka volt. A Csákok nemzedéke 1254-ben elfoglalta Tatát monostorával és birtokával együtt, így egy malom is hosszabb időre használatukba kerül. Károly Róbert király visszakapta cserével a tatai várat és uradalmat, ettől kezdve királyi birtok lett, majd hamarosan királynéi birtok. A 14. századra már nyolc vízimalom is működött Tatán. A tatai apátnak 1388-ban már hat tatai malom volt a birtokában. Az uralkodók szokásává vált, hogy szerviliseik számára földeket és különböző javakat adományoztak. Így alakult, hogy Tata néhány ekkoriban is működő malma is köznemesek birtokába került. Mátyás király idejében a kilenc tatai malom királyi- és magántulajdonban volt, miközben a tatai apátságnak egy sem volt birtokában.

A török hódoltság alatti időben a tatai malmok sorsa is hányatatott lett. Az első pusztító átvonulása a török hadaknak 1543-ban volt, amikor a malmok egy része is megsínylette ezt, hiszen fából épültek, könnyen felperzselték azokat. Huzamosabb időre 1558-ban foglalták el a várat a törökök és ekkor a kincstár tulajdonában volt az egyetlen épségben maradt malmot is azonnal használatba vették. Bevételét külön kezelték, melyet a török kincstár javára szolgáltatták be. Musztafa aga, a vár parancsnoka 1559-ben a malom jövedelméből a dzsámi, a malom és vár kijavítására is jelentős összeget fordíthatott (581 akcsét)

Tata visszavívása 1568-ban sikerült. Utána megindult a vár újjáépítése és a malmok helyreállítása. Mely egyben biztosította a katonaság részére is a liszt őrlését és így a kenyérsütés alapanyagát. Tatán állandóan tudtak őrölni, télben-nyárban, a melegforrások táplálta Malompataknak köszönhetően! A legnagyobb hidegben sem fagyott be. Komáromban viszont, a Dunán őrlő hajómalmok tavaszig nem termelhettek.

Az első malom helyreállítása is a profuntőrlést szolgálta a katonai élelmezés biztosítására. Később más malmokat is helyreállítottak, melyek tulajdonjoga átruházható lett. Például a vár főkapitánya is építhetett egy malmot, melynek alapanyagát a kincstári faanyag biztosította.

Az utolsó, Tatát is érintő török hadjárat után 1594-ben a gesztesi uradalomban élő lakókkal együtt elmenekült, a táj Győrig lakatlanná vált. Magyar – és tegyük hozzá: török részről is közös érdek fűződött az elpusztult helységek ismételt benépesítéséhez. Érdekes megjegyezni, hogy a tatai kapitány és Ali budai pasa közösen bíztak meg egy szabadost, Csáthy Gergelyt a település újratelepítésére. Később ez a szabados malmot is építhetett, de jövedelméből a földesurat is fizetnie kellett.

A tatai malmok sorsa tehát, első sorban a katonai élelmezés kiszolgálásától függött. Egyre nagyobb igény merült fel a liszt nagyobb mennyiségű őrlésére. A katonai igényeken felül jelentkezett a lakosság élelmezési, és az egyházi igény is a malmokra. Ezért újra engedélyeket adnak malmok építésére. A 17. század elejétől a régi malomhelyekre ismét felépülnek az új épületek, sőt új helyeken is engedélyt kapnak azok megépítésére. 1646-ban Tatának már hét malma működött! Öt háromkerekű, két egykerekű malomban őröltek. Jövedelmük ekkor a háromkerekűeknek 200-300 köböl( 2-3000 konvenciós forint mai áron kb. 18-27 millió Ft), az egykerekűeké pedig 100 köböl ( 1000 konvenciós forint mai áron számolva kb. 9 millió Ft) volt!! Ha az összes malmot számítjuk, akkor az éves jövedelem 34.319 Ft volt mai értéken 310 millió Ft-ot jelenthetett!  A kallós malmok évente kb. 105 Ft-ot jövedelmeztek mai áron kb. 1 millió Ft-ot.

Mind a középkori, mind az újkori országépítés periódusa szoros összefüggésben áll a közép-európai gabonaárak emelkedésével. Mindkét fél, parasztok és földbirtokosok egyaránt törekedtek a gabonakonjunktúra kihasználására, növelni akarták a mezőgazdasági termelést (és ezáltal az adóbevételt). A betelepülők mindkét időszakban kedvezményeket kaptak, például néhány évnyi adómentességet, továbbörökíthető földbirtokot, alacsonyabb terheket, nagyobb szabadságot (egyházi és világi önkormányzat a középkorban, szabad költözés joga az újkorban). Európában ezek voltak a szokásos kezdeti segítség részei a telepesek számára.

 A 18. században a törökök örökségét kellett rendezni. Nagyon gyéren lakott, elpusztult területekről írtak, melyeket a törökök hagytak itt. Ma már tudjuk, hogy Magyarország lakosságszáma a török hódoltság végén nagyjából ugyanannyi volt, mint a 16. század elején, de Nyugat- és Közép-Európával ellentétben itt nem nőtt a lakosságszám. A törökök által megszállt területek gyérebben lakottak, és a nyugati gazdasági viszonyokhoz képest nagyon elhanyagoltak voltak. A középkorban és a 18. században is jellemző, hogy a telepesmozgalomban nem csak németek vettek részt, hanem magyarok és más etnikai csoportok is. A nyugatról behozott technikai, jogi és gazdasági újítások az ország teljes lakosságának javára váltak. Anyagi szempontból nézve nem jöttek üres kézzel, az egyes telepescsaládok 150-200 (vagy még több) forintnyi indulótőkével bírhattak, gyakran szaporította ezt még örökség az óhazából is. Ennek köszönhetően általában gazdaságilag gyorsan gyökeret vertek, és három-négy generáció alatt szerény jólétet értek el. Hazájukból áttelepítették az árutermelő gazdaságot Magyarországra, ahol eddig az önellátó gazdaság volt jellemző. A német telepesek arra törekedtek, hogy a megtermelt mezőgazdasági javak egy részét a piacon eladhassák és az ebből szerzett nyereséget újabb szántó vagy telek megvásárlásába fektessék. Mária Terézia jobbágyvédő programja (amit a történetírás úrbéri rendezésnek nevez) és II. József még tovább menő, a parasztság teljes felszabadítását megcélzó törvényei (különösen fontos a földbirtokosok elővásárlási jogának felfüggesztése a parasztok mezőgazdasági terményeire) a piacgazdasági törekvéseket támogatták, ennek kívántak kedvező feltételeket teremteni.

A Rákóczi-szabadságharc idején, 1707-ben Rabutin császári generális a kuruc érzelmű Tatán bosszút állva, mindkét várost (Tatát és Tó(t)város) felgyújtotta, melynek során néhány malom is elpusztult.

Az első bejegyzés a molnárok céhéről 1684-ből maradt ránk. Ez azt jelenti, hogy a tatai molnárcéh privilégiumát II. vagy III Ferdinánd adományozta. A kiváltságlevélnek voltak vallási előírásai: pl. minden céhnek saját zászlót kellett készíteni és kötelező volt az ünnepi körmeneteken, búcsújárásokon, szentmiséken részt venni, egyházi adót fizetni, stb.

Voltak erkölcsi szabályai: szabad felvétel, rossz magaviselet miatti kicsapás, stb. Általánosan szabályozta a céhmester választást, inasoknak járandóságát, sőt még új malom építését is! A céh egyik jövedelme volt a gyakori büntetés is. Pl. a kontárok kizárása és büntetése (ez esetben a mesterséget nem tanultakat jelentette!). De büntették egymás mesterségének a gyalázását, pocskondiázását is. Tilos volt egymás személyzetét átcsalogatni. Kötelesek voltak természetbeni szolgálatra (fejszés munkákra).

Az ifjúmesterek elsősorban a szabályok szent megtartására, az urasággal szembeni kötelezettségek teljesítésére, becsületes mérésre esküdtek.

Esküjük ellenére is a legtöbb csalást a molnárok követték el hamis méréssel, becsapva őrletőiket. Főleg hamis mértékeket használtak a megtévesztésre. Abban az időben a molnárok ácsmesterséget is folytattak – az ebből származó jövedelmüket is adók terhelték. A 18. században a molnárok minden kerék után tartoztak egy-egy hizlalót tartani, de itt Tatán, az Esterházy-uradalomban már nem kellett hizlalót tartaniuk, de a malom minden kisebb munkáját, a csatornák tisztítását kötelesek elvégezni. Természetbeni (állati) adóval tartoztak az uraságnak különleges események alkalmával (pl. országgyűlésre)

A tóvárosi molnárok akkor még leginkább malmaikban laktak, csak később béreltek maguknak külön házat.

Nagy változást hozott az, hogy a tatai uradalom 1727-től az Eszterházy család tulajdona lett. Az uradalmi összeírás szerint eléggé leromlott állapotban voltak a malmok.

Eszterházy azonnal bevezeti a malmok havonkénti elszámoltatását. Tavakat építtetett, halászatból remélve nagyobb hasznot. Ekkor jelenik meg tatán a posztókészítő kallós malom is. Mikoviny Sámuel udvari mérnök tervei alapján 1744-ben megindul 4 km hosszú csatorna építése (Általér lecsapoló csatornái).

1746-ban kerül Tatára Fellner Jakab kőművesmester, aki néhány év múlva már rangos építészként tevékenykedik az uradalomban. Egymás után kezdenek neki a malmok felújításába. A bérlők már nem adhatják tovább családtagjaiknak az épületeket, azok az uradalomra szállnak tulajdonjogilag. Ettől kedve már csak haszonbér szerződéssel lehetett működtetni.

A 18. században hat évre, később rendszerint három évre kötöttek a molnárokkal szerződéseket.

A molnárnak sok kötelezettsége is akadt a malom fenntartásával kapcsolatban. Tűzkár biztosítás, fenntartási munkák költségeinek elosztása is szerepelt a szerződésekben. És még egy fontos dolog, a kaució. Ebben az időben 600 -1000 Ft volt a kaució összege, mely mai értékkel számolva kb. 5- 8,5 millió Forint volt. Tehát, jelentős összeg volt, igaz ez a bérleti idő végén visszajárt a bérlőnek!

Egy kis összehasonlítás: éves bevétele egy malomnak kb. 4500 Ft volt, ez mai árfolyamon kb. 40 millió forint. Ennek az összegnek ¾-e az uraság, ¼-e a molnár haszna volt. Igaz, az elmaradt haszon miatt az uradalomtól kártérítést nem kérhettek.

Tata a 18. században hatalmas munkával lendült bele az iparosításba. Tekintélyes nagy városokkal versenyző, messzire ható ipari élet indult meg a helybéli céhek megerősödésével. A különböző foglalkozási ágak között előkelő helyet foglaltak el akkor a fazekasok és a csapók. A tatai fazekasok az egész Felső-Dunántúlt ellátták edényekkel. Különösen jó minőségű, tűzálló tulajdonságai miatt voltak nagyon keresettek termékeik. Ennek a fejlődésnek a következménye lesz később a majolika készítés fejlesztése, mely szintén szerepet kap a malmok pályafutásában.

Az 1848-as szabadságharcunk alatt a tatai malmok a honvédeknek szükséges lisztet biztosította.

A szabadságharc bukása után a malmok továbbra is haszonbérben – zálogban voltak a molnároknál a tulajdonjog továbbra is az Esterházy grófoké maradt.

Az első világháborúig a bért pénzben fizették, ám a pénz romlása miatt visszatértek a terményre, gabonában rótták le, majd időnként ismét készpénzt fizettek.

1872-ben eltörölték a céhrendszert, 17 évvel később az Ipartörvény lépett életbe, mely ipartestületekbe tömörítette a molnárokat is.

Ádáz verseny, és nem mindig tisztességes eszközökkel, indult meg a malmok között az őrletők megszerzéséért. Időközben a malomipar is átalakul az ipari vívmányok következtében: megjelennek a jóval hatékonyabb és időkorlátot mellőző gőzmalmok. Még Tatán is megépül az első gőzmalom. Ez nagyon nehézzé teszi a vízimalmokat üzemeltetők fennmaradását.

Csak a korszerűsítés menthetné meg a malmokat, amivel nagyobb hozamot tudnak teljesíteni. Ám minden erőfeszítés ellenére ez mégsem vált be. Igaz, hogy néhány malom áttért a villamos áram használatára is, de mindez inkább kényszer volt, mint gazdasági teljesítménynövelés.

A 19.század elején Tatán és határában őrlő tizennégy malom közül 1950-ben történt államosításuk idején már csak kilenc működött.

1945-ben Eszterházy Miklósnak az Öregvár, több uradalmi ház és malom maradt a tulajdonában. Ekkor eladta három malmát akkori bérlőinek.

A tatai vízimalmok utoljára a II. világháború alatt és után teljesítették feladatukat, amikor a víz még mindig biztosította az energiát. Molnáraik egy napon, mint kulákok és kizsákmányolók megismerkedtek a győri fegyház celláival. Igaz csak rövid időt – néhány órát tartóztatták őket ott, ám egy életre megsemmisítette a vállalkozói kedvüket. Mindez az akkori viszonyok túlkapásainak köszönhető.

Végül a tatai vízimalmok tragédiáját a források elapadása – bányászat miatt – okozta, mely évszázadokig tartotta életben a kereplő kerekeket.

 

 Sétaútvonal a malmok mentén

 

Ezen kis történeti áttekintés után kezdjük sétánkat Tatán az egyik legnépszerűbb sétaútvonal mentén. Ez az útvonal a városközpontból a híres nevezetes Kristály szálló mögötti Angolkertben kezdődik.

Aki gépkocsival érkezik Tatára, annak célszerű a forgalmas Ady Endre utca környéki utcákban parkolóhelyet keresnie. A parkba három főbb bejáraton keresztül is el lehet jutni: az Erzsébet térről (korlátozottan parkolóhelyek is vannak) legközelebb a Cseke-tó elérése; a Hattyúliget utcából a Pálmaház-i bejáraton keresztül; míg a Sport utcából az úgynevezett griffes kapun át.

Az Angolkert az Eszterházy család kezdeményezéséből és anyagi hozzájárulásával jött létre a 19. század elején. Akkor még főúri, zárt kertként építették meg, ahol a kor szokásai szerint a nyári időszakban látogatott ki a grófi család és vendégeik. Ám már évszázadokkal előtte is fontos vízlelőhely volt a park területe. Innen eredt a Malomfolyót tápláló Nagy-, és Kisforrás. Ezt kihasználva építtették meg az Eszterházyak is a parkban található számos műromot és vízi látványosságot. Ezek a források, illetve a patak volt a motorja az itt épített vízimalmoknak is.

A Cseke-tó partja mentén egy gyönyörű sétaút található három kilométer hosszban megannyi látványosságot érintve, mely az Angolkertet nevezetessé tesz. A 23 hektáros, két kis szigettel rendelkező, hangulatos Cseke-tavat mesterséges töltés mögött, a hajdan bővizű források (Nagy- és Kissforrás) vizével hozták létre. A tavat tápláló források a közeli bányák karsztvízkitermelése miatt az 1960-as években jórészt kiapadtak, a tó vízszintje rohamosan süllyedni kezdett, megmentésére az Öreg-tóból szivattyúzták át a vizet. A tó igazi horgászparadicsom, a hatalmas platánfák, vízre lógó szomorúfüzek között a tó teljes hosszában sorakoznak a kapásra váró horgászok.  Érdekesség, hogy Tatán ültették hazánkban először szomorú fűzeket. Ez a Kínából származó szép növény a romantika korának jellegzetes kerti dísze, később egyik legelterjedtebb fafajtánk lett. A kert kialakításának kedvezett az itteni források feltörő vize és a Cseke-tó, nem véletlen, hogy elsősorban vízkedvelő növényeket ültettek ide.

A tó nevét nagy valószínűséggel Cseke Györgyről kapta, aki a tatai uradalom udvarmestere volt.

Itt a tóparton található az egyik, deszkametsző kanálisnak is nevezett kivezető csatorna mentén a hajdani

Cseke-kalló.

Az épület 1748. után épült, bár helyének előkészítése már 1743-ban folyt. Az Eszterházy uradalom (Tata)Tóváros lakóit kötelezte a Cseke-tóból kivezető csatornák építésére és építési anyag hozzájárulásra. Megépülése után a malmot egy kerék hajtotta és mellé a csapónak lakása épült.

Na, de mi is az a kallózás amiben a csapók mesterkedtek?

A csapó a gyapjú tisztításával, finomabb földolgozásra történő előkészítésével foglalkozó mesterember. A csapás szó eredeti jelentése: gyapjúfinomítás fonás előtt. Kifeszített húrt vagy madzagot lazára engedve belecsapták a tisztítandó gyapjúhalmazba. A nehezebb (a szemetes, durvább minőségű) alulra, a könnyebb, jó minőségű gyapjú pedig felülre került. Ezt a munkát végezte a csapó. Valószínűleg egy korábbi időszakban, így a magyar középkorban is a szűrszabók a ruházat megvarrása mellett a posztó készítésének összes munkafázisával is foglalkoztak. Ez az oka annak, hogy 1588-ból első fennmaradt adatunk a szűrszabót csapónak nevezi.

A kallózás vagy ványolás a gyapjúszövetet sűrítő, tömörítő eljárás, amely során a feldolgozott szövet vízhatlanná válik. Tata télen-nyáron langyos vizei lehetővé tették egész éven át ezt a munkát.

A kallómalmok a csapók, ványolók, nemezezők  munkáját könnyítette meg, akiknek a munkája nagyon nehéz volt. Ezért a legkorábbi időktől megpróbálták gépi erőre váltani a sajátjukat. Így született meg a kallómalom, mely vízienergiával működő gép.

A vízkerék a forgómozgást egy erőemelő-, lendítő karokkal felszerelt tüskés főtengely segítségével súlyos ütőfejek ritmikus felemelésére, illetve leejtésére hasznosítja. Az ütőfejek a nedves szövetet tartalmazó vályúba zuhannak és a nedvesen tartott (állandóan locsolt) gyapjúszövetet folyamatosan döngölik. Ettől a gyapjúszálak összezsugorodnak, a szövet összemegy, egyszersmind vastagabb, tömörebb lesz.

A kallómalmok ókori technikai ismeretekre támaszkodva a 9. században az alpesi német területeken alakult ki, és a 11. századra sokfelé elterjedt a gyapjúszövet sűrítésére. A Kárpát-medencébe (Felvidékre a Szepességbe és Erdélybe a Szászföldre) feltehetően a betelepített németekkel került. A kallómalmok gyorsan elterjedtek azokon a vidékeken, ahol kellő mennyiségű és energiájú víz állt rendelkezésre. Különösen kedvelték a melegebb vizű forrásokat, hiszen azok télen sem fagytak be, és nem kellett kényszerszünetet tartani a tevékenységben. Magyarországon erre alkalmas települések voltak Tata, Tapolca, Pápa, Buda.

A Cseke-kallóban 1800-ig flanelt és posztót kallattak, utána szűrt és pokrócot is. A malom becsült ára az 1760-as években 2000 Ft-volt, mely ma megközelítőleg 14 millió forint, bevétele pedig 1700 Ft, mai értéken közel 11 millió forint volt.

A 18. században még egy vers is született gróf Eszterházy Miklós tollából:

Ködmön télen jó, ha otthon nem feledjük,

Köpeny hív, ha honnan fú, arra viseljük

Legbiztosabb a szűr, mert szűr korántsem palást,

Amaz ha szélneke veszne, ócsón kapni mást.

A csapó mesterség lehanyatlása után ezt a malmot is átalakították őrlő malommá. Az 1910-es évek elején szűnt meg, akkor két felülcsapó kerekű és kétpár kővel őrőlt. Kisebb teljesítménye és jelentősége miatt kapta a Kása malom nevet. Utolsó kereke száz évvel ezelőtt még korhadozva állt. A Cseke tóból csorgadozó patakjában pedig kosárral kis halacskákat foghattak.

Sétánkat dél felé a tóparton folytatjuk a Cseke-tó kiömlése irányába. Innen ered a Malom-patak és csatlakozik bele az Angyal-forrás vize.

A beömlésnél található következő malom a

Jenő-malom.

Ennek a malomnak az eredeti neve Pék malom volt. Sokáig azt hitték családnévről kapta a nevét, később a régi iratokból kiderült, hogy a mesterségről, német nevén jegyezték és fordítással lett Pék malom. Olyan malom, melyet egy pékmester használt vagy építtetett. A 18. század közepén szerződött az építő molnár Eszterházy József gróffal a beruházásról.  A pékmester egy háromkerekű malmot épített.

Érdekesség, hogy pont ott épült meg a malom, ahol a középkorban a királyi fürdőhelyként szolgáló medencék voltak. A kis fürdő mellett szőlőskerteket műveltek.

Mivel a tóvárosi vashámort a 18. század közepén átalakították posztó kallónak, ezért a Pék malom egy ideig kovácshámornak is használták. Az 1800-as évek közepén a malomnak másik nevét is használták, nevezetesen Hattyúliget malom néven.

Száz évvel ezelőtt a malom lassan befejezte őrlő tevékenységét és előbb jéggyárnak használták, majd később, a II. Világháború után a Komáromi Vízmű szolgálati lakásokat alakított ki benne. A múlt század végére sajnos lakhatatlan állapotba került. Most üresen és erősen lepusztulva várja jobb sorsát. A tervek szerint az önkormányzat igyekszik majd ebben az épületben egy malomtörténeti kiállítást és működő, bemutatómalmot létrehozni.

A malom tövében viszont Tata egyik legszebb vonzereje található a Műromok néven ismert épített, historizáló műalkotás, mely szervesen kapcsolódik az Angolkert romantikus környezetéhez. Immár több mint kétszáz éve az ország egyik legszebb főúri parkjainak egyike, melyet egy évszázada a nagyközönség is szabadon látogat.

Folytassuk utunkat a templomi műrom mögött sétálva a patakot követve. Hamarosan kiérünk az Angolkertből. Alighogy elhagyjuk a kertet övező kőkerítést balról még fellelhető a hajdani Kristály fürdő romos öltözősora. Az 1900-as évek elején a Pálmaházhoz kapcsolódva egy kioszkon keresztül tudtak betérni a városi fürdőzők a nyáron kellenes hűsölést biztosító városi strandra. Később elhanyagolták és teljesen elromosodott. A Malom-patak mentén a következő épület már egy újabb volt malomépület.

Sándor malom

Helyén már a 16. században is malom volt. Három évszázadon keresztül nevét a Tankó családról kapta, akkor is így hívták, amikor már nem ez a család volt a gondviselője.

A malom 1695-ben is három kerékkel örőlt.

A malmok építéséhez és konzerválásához, időnkénti javításaihoz, alakításaihoz szükséges fát az uraság erdeiből kapták. Az ácsmunkákat maguk a molnárok és inasaik végezték. A fuvarért viszont fizetni kellett. A Sándor malom többször is gazdát cserélt, pontosabban bérlőt.

Az 1900-as évek elejére nagyon leromlott az állapota és ekkoriban már a korszerűbb malmokban örőltettek. Éppen ezért már nem volt olyan jövedelmező és bérlői is lassan feladták. 1934-ben utolsó bérlője Czégény Antal berendezését és kerekeit (ekkoriban már négy kerék dolgozott) átvitette a Tóvárosi malomba. Ezzel végleg megszűnt a működése.

Az épület ezután leventeotthon volt. 1945 után raktárnak használták, 1956-ban leégett, utána közel húsz évig romosan tátongott a patakparton. 1963-ban épületét átalakították szállodává.

Ma is szálloda működik falai között. Az épület jellegzetes (még akár középkori eredetű) köveit meghagyták, így a szállóvendégek a több évszázados falak között pihenhetnek.

Mára csak időszakosan telik meg a Malom-patak, jobbára kiszáradt meder mellett sétálhatunk, de így is hangulatos látványt nyújt, főleg a mederbe helyezett hajdani torlaszok vörös mészkőből készült keretei.

Az Erzsébet-téri platánsor is az Eszterházyaknak köszönheti létrejöttét, hiszen immár lassan két évszázada telepítették őket a Malom-patak és az út közé. Sétánkat a hajdani Szarka fogadó, majd Eszterházy-szálló, ma Kristály-szálló mellett folytatjuk az Ady Endre utca felé. A sarkon balra fordulva elhaladunk a hajdani barokk stílusú Tóvárosi Városháza előtt és máris a következő malomnál találjuk magunkat.

 

A Miklós-malom

 

Egyike azon malmoknak, mely már az 1587-es tatai térképen feltüntettek. Pusztulása, leégése feltételezhetően a 16. században, a tizenötéves háborúban következhetett be. A következő században megtörtént az újjáépítése és tulajdonosa már szerepelt a molnár céh tagjai között. Újjáépítése után három kerékre örőlt. Alulcsapó kerekei dacára, egészen jó hatásfokkal működött.

A vízimalmok meghajtásuk szerint három csoportra voltak oszthatók.

A felülcsapott vízkerék:

"A függőleges helyzetű felülcsapott vízkereket (tengelye vízszintes) a felülről ráömlő víz forgatja nekifeszülve a lapátoknak vagy kanalaknak, ezért hívják felülcsapottnak". A felülcsapott vízkerekek hatásfoka akkor a legjobb, ha lapátjaiba jobban belekapaszkodik a víz és nagyobb nyomatékot ad a kerék forgatásához.  Hatásfokban a legjobbak az acéllapátos kerekek voltak, mert a súlya miatt vissza is lendítette a kereket. A leghatékonyabban a vízturbinákkal tudják felhasználni a víz energiáját. "Hatásfokuk eléri a 70-80%-ot."

A víz rávezetése a kerékre az úgynevezett felvízcsatornán történik. " A beömlést a kerék felső részénél, és egy kicsit a forgásirányba eltolva kell elhelyezni. A víz a lapátok által képezett kanalakban gyűlik meg, megnövelve a kerék súlyát az „üres” oldalhoz képest. A víz súlyának nyomatéka elforgatja a kereket és a víz kifolyik a farvíz oldalon, amint a kerék annyira elfordult, hogy a víz kifolyhat a lefelé irányuló lapátok öbléből.." A felülcsapott módszerrel szinte a teljes vízáramot munkavégzésre lehet használni és nem igényel nagy vízhozamot. Ehhez a technikához viszont szükség van víztározó és gát építésére, ezért jelentősen megnöveli a létrehozási és működési költségeket.
A felülcsapott vízkerék, szemben a többi módszerrel, kihasználja a gravitációt. Nagyrészt a víz folyási energiája hasznosul de, a lassan lefelé haladó kanalakban gyűlő víz súlya (esése) is tovább működteti a kereket. A felülcsapott kerék erőteljesítményét a kerék méretei és a vízesése, valamint a vízhozam határozza meg, így ideális telepítési helye a hegyes-dombos vidék.

Az alulcsapott vízkerék:

Ebben az esetben is függőleges helyzetben beépített kerék hasznosítja a vízenergiát, melyet a kerületére szerelt alsó lapátokra áramló víz mozgása forgat, ezért hívják alulcsapottnak. Kisebb vízfolyások vizét is felhasználhatják, kisebb gátakat alkalmazva. " A ráömlés közel az alsó csatornaszinthez történik, de nem feltétlenül a csatorna legalsó szintjén. Alulcsapott vízkeréknél nehézséget okoz a vízszint változásának kezelése. Ezt vagy zsilip beépítésével, vagy a vízkerék emelésével-süllyesztésével oldják meg." Az alulcsapott vízkerék hatásfoka elég alacsony kb. "35% vagy még kevesebb."

Középen csapott kerék:

"Ez a vízkerék is függőleges helyzetű, hozzávetőlegesen a kerék közepénél (a tengely magasságában, vagy egy kicsivel feljebb) ömlik rá a víz a kerék lapátjaira." Ennek a típusnak az Egyesült Államokban a leggyakoribb a használata. A gazdaságtörténészek úgy tartják, hogy az amerikai ipari forradalmat ezek hajtották.  "A középen csapott kerekek kevésbé hatékonyak a felülcsapott kerekeknél, de a hatásfokuk elérheti a 65-70%-ot, ez több, mint az alulcsapott kerekeké. A lapátok oldalról is zártak és így kanalat képeznek, mint a legtöbb felülcsapott vízkeréknél."

A műszaki kivitelezése olyan, hogy a vízkereket felszerelik terelő lapátokkal, amelyek megfelelő szögben irányítják rá a vízáramot a kerék lapátjaira. Ez a kialakítás egyben védő szerepet is betölt a vízen úszó hordalékokkal és egyéb szennyeződésekkel szemben. "A kerék általában falazott és lehetőleg szűk csatornában forog."  

Az alulcsapott kerekekkel ellentétben a középen csapott kerék nemcsak a víz sodrását hasznosítja, hanem az átfolyó víz súlyát is. Ezeket a kerekeket állandó, nagy vízhozamú patakoknál építették be elsősorban, amilyenek jellemzőek az észak-amerikai keleti partra."  (Forrás - Wikipédia (https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzker%C3%A9k)

A Miklós malmot Fellner Jakab építész 1767-68-ban 1625 Ft költséggel újjáépítette (mai áron számolva megközelítőleg 14 millió forintért). A restaurálásnál már négy kerékhez igazítva szabályozták a víz folyását már a Sándor malomtól.

1811-ben a malom bérleti díja egy évben már 1600 Ft-ra (ma kb. 2,5 millió forint) emelkedett.

1860-ban újabb átalakítása során már modernebb gépekkel szerelték fel. Akkori bérlője a pletykák szerint 2 ezer hold föld árát építette be az általa bérelt három malomba. A gépeket a legmodernebb technológia alapján egy bécsi cég építette be. Az átalakító bérlő (Bürtner József) kerek 40 évig élvezhette a felújított malom hasznát.

Utolsó bérlője Pályka Dezső volt, aki 1942-tól az 1950-ben történt államosításáig használta. Ezután a városi tanács malmaként üzemelt tovább. 1963-ban német nemzetiségi múzeummá alakították át.

Hosszú hányattatás után végre ismét olyan tulajdonosa van a malomnak, aki restaurálta a malomkereket (legalább egyet a négy közül) és az épületet is renoválta kívülről. Tervezett jövőbeni hasznosítása panzió vagy étterem lesz.

A Miklós malommal szemben, a főút másik oldalán ma egy nagyon szép park található. A Kodály Zoltán tér hajdan egy nagy “lófürdetőnek” is nevezett, a Malom folyó által táplált, kisebb tó volt melyet “Melegvíz” néven ismertek. Langyos vize télen párolgott és ezért mindig ködös volt a tó felülete. Ennek a tónak a kiömléséből folytatódott a Malom folyó, mely meghajtotta a következő malmot.

Tóvárosi- vagy Sződi-malom

A malom helye megegyezik a középkorban itt állt Wagner-féle malom helyével. Bár a török korban részben elpusztult, a 17. században újra felépült és őrőlt. Negyedes malomnak is hívták, mert a haszon ¼ része volt a molnáré.  Működését tekintve alulcsapó, három vízkerekű malom volt, bár javasolták a felülcsapóra való átépítést - a patak vízhozamának egyenletlensége miatt - ám végül a felette lévő tó, és ennek gátja kiépítésével sikerült szabályozni a vízhozamot. Ennek köszönhetően az uraság költségére a malmot felújítják, de marad alulcsapó vízkerék meghajtású. A felújítást végző építészként sokáig Fellner Jakabot gondolták, de ő a munkák időszakában már nem élt.

1692-től volt a molnárdinasztia Sződi a malom bérlője. Megszakításokkal még a 19. Század közepén is ők bérelték, ezért nevezték hosszú időn keresztül a malmot is Sződi malomnak. A 19. század közepén átvette a malom üzemeltetését Czehner Tóbiás. Bérleti szerződéséből tudjuk, hogy a malmon kívül még bérelte az akkori Budai úton, a malomhoz tartozó három szobából, konyhából, cselédszobából és mellékhelyiségekből (istálló, kocsiszín) álló uradalmi lakást, 1400 pengő-forintért 31/4 évre - mai áron: 4,5 millió forintért! A bérlő külön 1000 Ft (3,3 millió Ft) kauciót is letett. (1860)

Később még három évre bérbe vette, akkor már közel 7 millió mai értéken számolt akkori osztrák forintban (1740- O. ért.Ft).

A Tóvárosi malom lényegében három épületből állt. Az első, 18. Századi épület, a második átalakított malom, a harmadik a magtár - mely Fellner Jakab műve 1755-ből. Ezek mind egymás mellett lépcsőzetesen helyezkedtek el.

A malom 1928-ig őrléssel foglalkozott, azonban ebben az évben Kiss József asztalosmester vette bérbe saját asztalosműhelynek. Azonban nem fizette rendesen a bérleti díjat az Eszterházy uradalomnak, így hat év után a Czégényi család bérelte és szerelte fel ismételten a Sándor malomból áthozott berendezéssel. 1950 márciusában államosították. Utána raktárnak használták.

A szemlélő itt egy épületcsoportot lát, melynek minden tagja malom volt. A Tóvárosi malom szomszédságában üzemelt az Öreg-kallómalom, mely a 19. Század közepéig üzemelt, majd a felújítás után a Tóvárosi fogadó üzemelt benne. Most éppen nagy átalakításon megy keresztül a két malomépület és lesz belőle egy új étterem és szálloda.

A három malomépület közül a tóhoz legközelebb álló tagja az úgynevezett Gyári-malom. 1860-tól működött malomként. A folyópartról lehetett bejutni (ma már egy gyaloghíd köti össze a tóparttal). Megszűnése után az Eszterházyak egy gépműhelyt rendeztek be benne, de 1890-ben ez is megszűnt. Utána lakásnak használták, majd istálló lett egy része. 1938-ban teljesen átalakították, Magyary Zoltán javaslatára turistaházat létesítettek benne. Később ebből lett a ma is működő Halászcsárda, mely étteremként várja vendégeit.

Csupán néhány lépésnyire innen az Öreg-tó partján található egy ipartörténeti ritkaság - a vízivágóhíd. Fellner Jakab tervei alapján építették 1780. körül. Pontosan nem tudjuk, hogy eredetileg milyen tető borította - cserép vagy nád - azonban a közelmúltban a nádfedél többször is leéget, melyet követően ma a használóknak - tatai vitorlások - köszönhetően cseréppel újrafedték. A felújításkor meghagyták a jellegzetes 18. századi u.n. harcsaszájú pislogókat is a tetőzeten.

Az Öreg-tó sétányán nyugat felé folytatjuk sétánkat a Malom-patakot követve és érkezünk néhány lépés múlva a nevezetes:

 

Pötörke-malomhoz

Talán Tata egyik legfestőibb malmát láthatjuk. A homlokzatán két nyitott ív, lekonytyolt tető. Homlokzata mögött süvegboltozatos helyiség fa vízkerékkel, melynek keletkezése a 18. századból való. Nagyon érdekes a malom nevének története is.

Ezen a helyen a krónikák szerint volt egy malom, mely a török időkben a töröknek adózott, ám ez már az 1587-ben készített térképen sem szerepel.

Az 1700-as években kapott engedélyt az uradalomtól a Peterke család malomépítésre és üzemeltetésre. Pötörke Juliannánnak volt a hozománya a malom. Az Eszterházyak átvették tőle, s amikor férjhez ment, akkor fizették ki az árát neki. Azután természetesen az uradalomtól bérbe vették a későbbi molnárok. Utolsó tulajdonosa Csontos Béla 1947-ben vásárolta meg a malmot gróf Eszterházy Miklóstól. Szerencsétlenségére három év múlva államosították a malmot. Így friss szerzeményét nem sokáig élvezhette!

Az államosítás után a Földművesszövetkezetnek volt benne raktára, majd a Füszért raktáraként üzemelt. Az 1960-as évektől a Műemléki Felügyelőség tevékenykedett benne. Manapság ismét felújítják és új hasznosításra vár.

A Pötörke-malom az egyik legépebben megmaradt malmunk. Igaz, ma már nem lisztet örőlnek benne, sőt - sajnos – semmilyen malomra emlékeztető tevékenység sem folyik falai között - mégis látványában megihleti a művészeket is. Sokan választják rajzaik, festményeik alaptémájának, főleg azért, mert az Öreg-tó háttérben a Várral, igazi romantikus témát ad.

A malom meghajtása alulcsapó. Ma is jól kivehetőek a rekesztőnyílások és teljes épségben van még egy vízkerék. Sajnos ma már a Malom folyó szinte teljesen száraz. Még nem tértek vissza a vizek ebbe a mederbe. Volt azonban idő, amikor a malomkerekek szinte folyamatosan kattogtak, a vízkerekek halkan nyikorogtak, midőn a molnár a finom lisztet örőlte.

No, de hogyan is működött egy malom?

Az őrlés idején hosszú kocsisor állt a malomok előtt. Az őrlető gazdák a malom bejáratánál figyelték, hogy mikor kiáltják nevüket. Ha szólt a molnár a gazda odaállt a kocsival a lépcsőhöz és leemelte a kocsiról a gabonás zsákokat. A segéd a zsáktoló kocsival a gabonát betolta a mázsához. Minden gabonát, ami a malomba bejött, lemérték. A mérés után beleöntötték a felvonó garatba és felhuzatták a tároló helyre. A tárolók deszkából épített kamrák, általában négy volt belőlük és egyenként 50 q gabona fért beléjük. Két mérleg közül az egyik a piszkosat mérte, ami ment fel a tárolóba, a másik a tisztát, a megkoptatottat, ami ment rá a malomra. Minden időben koptatták a gabonát. A búza először ráment egy rögrostára. Ez kiválasztotta a búzánál nagyobb szemeket. A második a búzánál kisebb szemeket. Utána kap egy szelet, mely a búzánál könnyebb szemeket (üszög, por) kivitte. Ezután következett a hámozó. Ebben szétválik a szemtől a szenny és a hámozó keltette szél kivezeti a hámozóból. Ezután a gabona a nedvesítőbe került. A megnedvesített gabonát felvonó vitte fel a pihentető kamrába. Az volt a jó, ha 8 órát pihent ott a gabona. A múlt században, az akkori malmok 10 féle lisztet őrőltek.

A pihentető kamrából érkezett a búza a törethengerre. Itt veszik külön a darát. Utána ráment a szitára. A szita külön osztályozta a lisztjét, dercéjét, apró és goromba daráját. Ezt követően darálták a simaőrlő hengeren. Az itt nyert lisztek voltak a sima nulla, azaz kenyérliszt és a finomliszt. A liszteket az őrlés közben ellenőrizték és azt is, hogy a selyemszita nem lyukadt-e ki. A kiőrőlt liszteket lezsákolták, mely után a kész lisztet mérlegelve a lisztkeverőbe öntötték. Ez tette egyenletessé a lisztet. Innen a cserekamrába huzatták, melyből végül kimérték a lisztet a sajtárba, illetve a zsákokba.

 

A Pötörke malmot elhagyva, a tópart mentén sétálva érkezünk a következő malomépülethez. A Malom folyó felett átívelő híd alapjánál található építésének éve a boltív zárókövén. - 1807. Ezen a hídon átkelve érkezünk az egykori kallómalomhoz.

 

 

József-  vagy Baumeister-malom

A 17. században egy kis, egykerekű kalló lehetett. Helyén, 1748-58 között Fellner Jakab építész tervei alapján elkészül a József kalló malom, melyet a népnyelv az építőmesterről németül Baumeister (építőmester) nevezte. Alig húsz év múlva ismét átalakítják. A kétkerekűre bővített malom vételi ára is megnőtt 3500 Ft-ra, ma kb. 23 millió forint volt. Bevétele 2200 Ft (14,5 millió mai forint) volt. A szerződések József csapómalomról szóltak, ahol ruhafestéssel (kékfestés) is foglalkoztak. Később már festőkallónak is feljegyezték.

Az Eszterházy uradalom 1758-tól foglalkozott majolikagyártással (Tóvárosi Majolika Fabrica). Az úgynevezett “fabrika” bérlője harminc évvel később új épületbe akart költözni, amihez akkor a földbirtokos engedélye kellett. Eszterházy megadta ezt és engedélyezi az új házvételt és építkezést. Schlögl - a bérlő - a József kalló melletti, a még Fellner Jakab által épített, úgynevezett “ispánházat” vette meg. Négy év múlva a malmot már máztörőnek hasznosítják. A majolika gyár igazgatását akkoriban egy hölgy végezte özv. Hermann Sándorné. Olyan ügyes volt, hogy a köznyelv Porcelános asszonynak nevezte. Kezdeményezésére zúzómalommá alakították a kalló malmot, hogy a különböző ásványi anyagok megtörését, porrá zúzását végezze, melyből később a festékanyagokat és a majolika készítéséhez szükséges anyagokat nyerték. Utolsó irányítója a napóleoni háborúk idején Schlögl özvegye volt. Ám a gazdasági helyzet úgy hozta, hogy a gyár már nem hozott jelentős hasznot. Bár egy utolsó próbálkozás volt még kőedények gyártására, ám az özvegy halálával a gyár is megszűnt 1824-ben. Ekkor már nem volt szükség a máztörő malomra.

Ezután a malmot átalakítják 3 kerekű őrlőmalommá. 1868-ban  Czohner József kibérli a malmot és újra berendezi. A következő századfordulón egy korabeli újítással próbálkozik. Felszerel egy turbinát, hogy áramot fejlesszen a malom és az ekkor már működő bőrgyár részére. Ám ez e próbálkozás sikertelen volt. A turbina beszerelése, melyet a Ganz gyár végzett, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Se a bőrgyárat se a malmot nem hajtotta meg. Feltételezhetően azért, mert a Malom folyó ehhez túl kevés vízhozammal és kis dinamikával rendelkezett. Ezután húszévente váltotta egymást a bérlő.

1947-ben aztán Tárnok András megvásárolta az Eszterházy uradalomtól és kiiparosként kezdett volna neki a molnár mesterségnek. Ám három év múltán neki is az államosítás jutott és a drága pénzen megváltott malom épülete az iparral együtt megszűnt. Előbb a Földművesszövetkezetnek, majd a Gyógyszertár Vállalat raktára lett. A rendszerváltozást követően lakóépületté vált. Az is maradt a közelmúltig. Néhány éve egy vállalkozó megvásárolta az egykori József malom épületét és igyekezett egy csinos kis vendéglátóhelyet kialakítani belőle. Így lett a korabeli malomból mostanára UccaBár nevezetű koktél italokat és kávét kínáló vendéglátó egység.

Mindenképpen a vállalkozó javára kell írni, hogy dacára a rengeteg kihívásnak, mely ezen leromlott malomépület helyreállításával járt, nagyon élethűen megtartotta a felhasználható épületelemeket.

A hajdani turbina és vízkerék helye ma is felfedezhető, hiszen ma is átfolyik rajt a hajdan volt Malom folyó helyén csordogáló időszakos patakocska.

Külső megjelenésében felfedezhető a 18. századi építészet stílusjegye a barokk.

 

Csupán néhány lépésnyire, az út túloldalán, eltéveszthetetlenül magasodik Tata egyik legismertebb malma a

 

Nepomucenius – vagy Gödör-malom

  Az ausztriai Hornból származó, Móron letelepedett kapucínusok alapították meg Tata-Tóvároson fiókkolostorukat 1743-ban. Három évvel később ifj. Eszterházi József gróf kegyadományából készült el a kapucinus templom és kolostor, melynek közelében állt egy kallómalom. Egy tatai, múlt századi helytörténész szerint itt állt a középkorban a bencés apátság egyik, Vöröskő nevű malma. Azóta kiderült, hogy ez a malom nem ezen a helyen volt.

Egy tóvárosi pékmester és a naszályi nagymalom molnára társulva kérvényezték az uraságtól egy őrlőmalom építését Tóvároson. 1749-ben szerződést kötnek az urasággal, mely szerint a kapucinus kolostor közelében, a kallómalom alatti csatornán jó anyagból háromkerekű, esetleg négykerekű malmot építhetnek.

1752-ben már a bérleti szerződésben szerepel a neve is a malomnak, melyet az oromfal fülkéjébe elhelyezett kis faszoborról nevezetek el. Így lett a neve Nepomucenti malom, Csehország védőszentjéről Nepomuki Szent Jánosról elkeresztelve, aki a molnárok és malmok patrónusa is volt. Ma a szoborfülkében a faszobor másolata áll, az eredeti 18. századi szobrot a várbéli Kuny Domokos Múzeum őrzi.

Népies megnevezése a Völgyi-, vagy Gödör malom az elhelyezkedésére utal, hiszen mélyen, egy völgyben, gödör aljában található.

Nagyon mély udvaráról a megrakott szerkereket csak két pár lóösszefogásával tudták felhúzni az útra.

Hat évvel később Fellner Jakab megvette a malom felét 1600 Ft-ért (kb. 12 millió mai Ft), másik felét pedig bérelte. Egyben át is építette. Halála után örökösei a harmadik generációig, 31 éven keresztül évi 200 Ft-ot élveztek a malomért. (kb. 1.4 millió forintot mai értéken).

Teljes berendezése a zsilipekkel 1803-ra készült el. A bérlők negyedesek, azaz a malom jövedelméből negyedrészt kapták, ¾ része az uraságé volt. A molnárok a lakásért külön fizettek 30 forintot évente.

A malom udvarán Herczog Mátyás - az egyik építtető - pékmester már pékséget épített, kihasználva a malom szomszédságát. Ezt a pékséget később is tovább bérlik új tulajdonosaik 1830-ig.

1868-tól a Nepomuki-malmot a Frank család bérelte 1925-ig. Bérletük kezdetének évét még a gerendába is bevésték. Utóduk, Lamperték 1950-ig voltak bérlők. Előbb kettő, majd három vízkerékkel örőlt.

A Nepomucenus-malom szomszédságában volt a Festőház. 1785-ben az esztergomi ruhafestők alhaszonbérbe vették egy évre 200 Ft-ért, melyet csapó célra is használták.

Az államosítást (1950) követően a Terményforgalmi raktára lett, majd 1983-ban a Német Nemzetiségi Múzeumot rendezik be falai között. Ez a kiállítás kezdetben a Miklós malomban volt. A múzeum a magyarországi németek betelepülésének történetét, népi kultúrájának főbb vonásait, különböző etnikai folyamatokat és hatását tárja elénk.

Elhagyjuk a Nepomucenus-malom épületét az Öreg-tó irányába. A tó nyugati parti sétányán található egy múlt század elején épült lakóház, melynek érdekessége a kovácsoltvas kerítés maradványa. Erre a kerítésre kattintották lakatjaikat a Tatán szolgált közkatonák ennek emlékére. Újabban annyira népszerű lett a szerelemlakatok elhelyezése, hogy a kerítés a rengeteg lakat súlyától csaknem kiszakad a foglalatából.

A sétány mentén sorakoznak az Öreg-tóból kifolyó vizek szabályozását végző zsilipek, melyek négy csatornába terelik a vizet. A második zsilip már egy malom kerekeire engedte a vizet.

Ez a malom az úgynevezett Cifra-malom

Egyike az egyik legnagyobb tatai malomnak. Több néven is emlegették a századok során. Pontosan nem tudjuk, hogy a török kor előtt milyen lehetett az a malom, amely a Nagy-tó (öreg-tó) kiömlésénél az úgynevezett zúgónál volt. A források nem egyértelműek a helyét és méretét illetően sem. Sőt, azt sem tudjuk, hogy mekkora teljesítménye volt, azaz hány kerékre járt.

A török-kor vége felé viszont már egy összeírás említi a malmot a zúgón. A jelenlegi épület viszont, egészen bizonyosan nem az volt. A malom épületének oldalában található emlékmű-felirat sajnos téves. Kutatások alapján csak a 17. század második felében épülhetett meg ez a malom a mostani helyén.

Fennállásának négy korszakát különböztethetjük meg, mely egyben az elnevezésével is összefügg.  Hívtás Szitás-malomnak - azért, mert “pitlis lisztet” örőlt. A pitlik a malomban használt sziták voltak, melyek szétválasztották a finom lisztet a korpától. A többi tatai malom ekkor még magyar módra őrlő parasztmalom volt. (16.-17. század)

 Az Öreg-tóból is készült lefolyó zsilippel ellátott zúgó, azért találkozhatunk a Zúgó népi nevével a 18. Század fordulóján. Ekkor már három kerékkel örőlt, de még alulcsapó volt.

Tata 1695-ben a Krapf család tulajdonába került. Ekkorra tehető a Zúgó-malom átépítése. Három kerékről hat kerékre gyarapodott, a teljesítménye megkétszereződött. Ettől kezdve Nagy-malomnak hívták. Német-malomnak pedig molnárai német nemzetisége miatt. 1670-1950 között csak német molnárok bérelték a malmot. Tizennégy család élt meg a malom jövedelméből évszázadokon keresztül.

Az 1700-as évek elején átépítették a malmot mai formájára. Belsejét is bővítették és legnagyobb termében felállították azt az öt bábszerű barokk volutás oszlopot melyről mai megnevezését is kapta. Bél Mátyás történész leírásában is megtaláljuk az erre vonatkozó adatot, miszerint: “Czifra-malomnak, azaz szép, díszes malomnak hívják”, - díszes oszlopaira vonatkoztatva.

1738-ban egy szomorú esemény is a tatai Cifra-malomhoz köthető. Történt ugyanis, hogy a tatai halászmester fia beesett a Zúgó-patakba, mely magával sodorta a malomkerekek alá, ahol halálát lelte. (Egyetlen feljegyzett ilyen jellegű baleset, mely tatai malomnál esett meg!)

1743-46 között átépítették az Öreg-tó partját. Megmagasították és kőtámasszal látták el. Ennek következtében a zúgó is megszűnt. A malomnak új átereszeken keresztül érkezett víz a kerekeire. Ettől az időszaktól kezdve lett a malom felülcsapó malom öt kerékre hajtva. Eszterházy elképzelésben tizenkét kerékre építettete volna át a malmot. Viszont ennek költségei nem térültek volna meg. Így maradtak az átépítés utáni öt vízkeréknél.  Igy is jelentős költségekkel járt az átépítés: kereken 15 ezer forintba – ami értéken mintegy 112,5 millió forint- 1758-ban.

Felner Jakab dolgozott ezen épületen is, tervei alapján alakították át.

Az Öreg-tóból évente ősszel leengedték a vizet, lehalászták a tavat. Ekkor a víz mennyisége jócskán megcsappant. Ebben a néhány hónapos időszakban a Cifra-malom is leállt. Ekkor végezték a kisebb karbantartásokat. Nyáron még egyszer leállt aratás előtt, ekkor pedig a nagyobb karbantartásokat végezték. Kimeszelték a malmot és a molnár lakását, megjavították a vízkereket Ezen szokás alapján születhetett ez a találós kérdés is a gyerekek számára: “Ha vize van, bort iszik, ha vize nincs, vizet iszik, ki az? – Hát a molnár.”

1848 előtt az akkori legmodernebb berendezéssel szerelték fel, francia Belidor-rendszerűvel, Böhm udvari mérnök tervei szerint. A földesúri kasszát terhelte javarészt a birtokában lévő malmok felújítása. A haszonból pedig az uradalmi költségvetés is részesült a bérleti díjakból, illetve a haszonbérből, melyet lehetett természetben és pénzben is megváltani a bérlő molnároknak.

Ezért az uradalmi intézők és bírók kitüntetett figyelemmel viseltettek a molnárok és azok jövedelmei iránt. A molnár-céh létrejöttével az artikulusok és keretekbe szorították a molnárokat. A malomjog ugyanis a földbirtokok tartozéka volt.

Csak a földesúr engedelmével építhettek birtokán malmot, használata után vámot szedhetett, s a malomról kizárólagos joggal rendelkezett. A török földesúr pl. azt is megtilthatta, hogy a molnár tyúkokat tartson, legfeljebb egy kakast, hogy az időt jelezze. A magyar földesúr pedig még a molnárpogácsának, ennek a hamarjában készült, hamuban sült tésztának a készítését is tilalmazhatta.

Tatán, kezdetben egyes malmok még magántulajdonban voltak. Majd az Eszterházyak arra hivatkozva, hogy a vízjog azé, akinek földjén tőr fel a forrás, azzal fenyegették a malom tulajdonosokat, hogy a patak folyását megváltoztatja és Bajnak tereli. Ez volt azután az a fegyver aminek hatására a tulajdonosok eladták malmaikat. Így kerültek a tatai vízimalmok az uradalom kezébe.

A molnárság bizalmi állás lévén, a molnár hit alatt szolgált, és malomba állásakor eskü-t is tett.

„Esküszöm, hogy ezen molnárhivatalomban híven és igazán szolgálni fogok… az malom jövedelmibül semmit el nem titkolok és el nem lopok… A búzaőrlésre … úgy az malomra… szorgalmasan vigyázok… Sem italért, sem pénzért, sem barátságért búzát vagy lisztet és akármely jövedelmet el nem idegenítek… az korcsmát nem gyakorolom… az elöljárómnak mindenben engedelmeskedem.”

Persze a „nyomtató lónak nincs bekötve a szája”, és egy másik közmondásunk szerint, „ha minden molnárt, aki lop, felkötnék, kiveszne a mesterség”, s a nép nyelve bizonyára nem oktalanul csúfolta a molnárt „lisztlopó”-nak. De hát, „aki a malomba jár, meglisztesedik”, s bizony még az őröltetők is megfeledkezhettek magukról a hosszú várakozás alatt. Ezért a tőlük lopott igavonót főbenjáró bűnnek számították.

Kisebb csalafintaságok mindig voltak. A molnárok egy zsákból 6 finak (az őrlésdíjat, a vámot kitevő kisebb malmonként változó űrtartalmú mérőeszköz) vámot vettek, függetlenül a zsák nagyságától. Erre a parasztok az eddig 70 kg-os zsák helyett 100-110 kg-os zsákokkal jöttek, és azt mondták, hogy ebből is csak hattal vegyen, mivel ez is egy zsák. Ehhez volt azután egy 2 literes finakjuk. A molnár a vámot nem a zsákból, hanem a garatból vette ki, mert ott jobban tele tudta meríteni a finakot. Amikor a búzát felöntötték a garatra, akkor a zsákokat a malom nedvesebb helyére tették. Itt a nedvességtől a parasztszövésű zsákok egy kicsit összezsugorodtak. Így keményebbre lehet rázni a zsákot, mert a paraszt azt nézte, hogy milyen kemény. Sok függött attól is, hogy szépen kötötték-e meg a zsákot. A nedvességtől nem csak keményebb lett a zsák, hanem kb. 2 cm-t összezsugorodott, s ez 1 kg lisztnyereség. Ha szárazra tették akkor megnőhetett a zsák, s így az őrlető többet kap vissza, mint amennyit hozott. A paraszt mindig attól félt, hogy kevesebbet kap vissza. Ezért a molnárok odakészítettek az ajtóhoz egy 70 cm hosszú nyéllel ellátott, somfából készült tömőfát, hogy megtömhessék a zsákot. Főleg a daralisztnél és a magyar őrlésnél használták a tömőfát. Az őrlető tömte a zsákot, de a tömőfa fent járt, a tetejét tömte, az alja laza maradt. Sokkal jobban járt, ha megrázta a zsákot.

Amikor még a mázsát nem használták, a molnárok finakkal vették a vámot, illetve minden zsák után 1 finak búzadarát adtak vissza. Ilyenkor a duplafenekű finakot használták. Kívülről pontosan akkora, mint a másik, csak belül kisebb. A molnár a vámot a rendes finakkal vette, a búzadarát pedig a duplafenekűvel adta vissza. Tehát kevesebbet.

Tatán a molnárok megcsinálták, hogy az egyik malom – mindig az alsó - másiknak alányomta a vizet. Ezáltal holtvíz keletkezett a kerék alatt, s a kerék forgása lelassult, s így kevesebb erővel, kevesebbet tudott őrőlni. Természetesen ezt csak itt lehetett megcsinálni, ahol sűrűn voltak a malmok. Ha távolabb estek egymástól, akkor nem tudott a másiknak alányomatni.

A Cifra- malmot 1950-ben államosították. Ezután a Terményforgalmi Vállalat tulajdonába került. 1953-ban korszerűsítették

Egészen az 1960-as évek végéig őröltek benne! Az évszázadok folyamán többször felújították, 1753-ban barokk stílusúvá építették át.

 

Az őrlést 1968-ban szüntették meg, ezáltal a Cifra-malom volt Tata legtovább fennálló és malomként üzemelő gépezete. Sajnos a berendezését 1973-ban leszerelték és elszállították. 1982-85 között megkezdődött felújítása, de abba maradt. A rendszerváltozást követően privatizálás során egy külföldi magántulajdonosa lett az épületnek, aki semmit sem foglalkozott tulajdonával, így az tovább romlott. Előbb a külső elemek kezdtek el az enyészeté válni, majd a belseje is egyre inkább pusztult. A város többször is próbált valamit kezdeni vele, de a tulajdonviszonyok miatt ez nem volt lehetséges.

Mára megváltozott a helyzet. Öt évvel ezelőtt egy mérnökcsapat új látványtervekkel állt elő a malom megmentése érdekében. Hasznosítását, látványelemeiben a malom jellegét megtartva, a vendéglátás területén képzelték el. A tervek nagyon inpozánsak. A megvalósításra azonban várni kellett egy tőkeerős befektetőre. 2020-ban úgy tűnik végre fordulóponthoz érkezet a terv. Lett egy befektető, akinek eladták az épületet, melyet hamarosan felújítanak a terveknek megfelelően.

Sétánk, mely a tatai malmok sorát igyekezett felfűzni a Cifra-malommal véget ért. Ám fontos megjegyezni, hogy Tatán vannak még volt, vagy létező vízimalmok, melyek meglátogatása a hosszabban Tatán időzők lehetősége lehet. A múlt emlékeit érdemes fenntartani hiszen próbáljuk magunk elé képzelni a csöndesen folydogáló víz mellett terpeszkedő malomépületet nyugodt méltósággal kelepelgető vízikerekeivel, ahogyan a bárányfelhők fehér gomolyaival tarkított kék ég alatt a ragyogó napsütésben kirajzolódó falusi tájjal keretezve elénkbe tárulhatott! Vers is született erre a hangulatra:

Nincsen annál betyárosabb élet,

Ha egy kis lány molnárlegényt szeret.

Molnárlegény kifekszik a partra,

Onnan nézi, hogy forog a malma.

Ma ez már csak a múlt délibábja lehet. Egy kis dalocska szövegét felidézve búcsúzhatunk a tatai malmoktól:

 A Tisza, a Duna zavarodik,

A molnár, a molnár álmosodik.

Ne aludj el, lisztes molnár:

A garat, a garat üresen jár.

Talán egyszer, tetszhalott állapotukból ismét felébrednek és legalább mutatóban, ismét kattognak kerekeik.

 

Könyvészet:

-         RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)Tartalomjegyzék IV. A gyár további sikerei. (1788—1820)

-        BogdánIstván - régi magyar mesterségek,

http://mek.oszk.hu/04600/04683/html/rmme0022.html

-         https://artortenet.hu/magyar-penzertekindex-arak-es-devizak-alapjan-1754-tol/

-        Dr. Körmendi Géza: Történetek Tatáról (Tata – 2006)

-        Tata Barátainak Köre Tájékoztatója - XIII. - (Tata - 1991)

-        Dr. Körmendi Géza: Tata a vizek és a malmok városa (Tata – 2007)

-        Varga Istvánné: Tata lépten- nyomon (Tata – 2010)


December - 2021
S M T W T F S
 
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
Wednesday, 01. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Thursday, 02. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Friday, 03. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Saturday, 04. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
11:59 - ADVENT A JULIA-ALPOKBAN? SZLOVÉNIÁBAN
Idpőpont: 2021. december 4-5. (szombat-vasárnap) Részvételi díj: 28.900 Ft/ fő -től Szervező iroda: Adria Holiday utazási iroda Celje - Ljubljana - Bledi-tó - Skofja Loka
Sunday, 05. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
11:59 - ADVENT A JULIA-ALPOKBAN? SZLOVÉNIÁBAN
Idpőpont: 2021. december 4-5. (szombat-vasárnap) Részvételi díj: 28.900 Ft/ fő -től Szervező iroda: Adria Holiday utazási iroda Celje - Ljubljana - Bledi-tó - Skofja Loka
Monday, 06. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Tuesday, 07. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Wednesday, 08. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Thursday, 09. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Friday, 10. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Saturday, 11. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Sunday, 12. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Monday, 13. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Tuesday, 14. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Wednesday, 15. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Thursday, 16. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Friday, 17. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Saturday, 18. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Sunday, 19. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Monday, 20. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Tuesday, 21. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Wednesday, 22. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Thursday, 23. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Friday, 24. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Saturday, 25. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Sunday, 26. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Monday, 27. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Tuesday, 28. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Wednesday, 29. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Thursday, 30. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...
Friday, 31. December 2021
08:48 - Tatai malmok nyomában
Tatán évszázadok emlékeit elevenítik meg a malmok megmaradt épületei. Tematikus sétánk során ezek történelmi és céhtörténeti szempontból is jelentős emlékek mesélnek a város és pol...

527efb333